Az elmúlt másfél hét

Augusztus 14.-én, szombaton került sor Kocsis Árpád és Dimény Ibolya (civilben titkárnő a polgármesteri hivatalban) menyegzőjére, ami ittlétünk alatt már a harmadik (és még van egy szeptemberben).

Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza!

Augusztus 15.-én, vasárnap aratási ünnepélyünk volt Rátonba és Krasznán. Augusztus 16.-án, hétfőn családommal a Hargitára indultunk a lp. családok hetére. Útközbe kaptuk a hírt, hogy Szentgyörgyön egy idős tv. az Úrhoz költözött. A hét témája Megújulás az imádságban volt ami nagyon jól telt és áldásos volt a számomra.

Augusztus 18.-án, szerdán délben Bertalan tv. meghívására és Isten késztetésére (kaptam igét erre az alkalomra) feleségemmel elmentünk a temetésre, ahonnan este visszamentünk a táborba.

Augusztus 19.-én csütörtökön ebéd után családommal Szentgyörgyre mentünk ahol néhány hivatalos dolgot kellett elrendezzünk, majd este ott maradtunk a gyülekezeti alkalmon is. Jó volt látni a testvéreket és hirdetni köztük még egyszer Isten drága igéjét. Augusztus 20.-án, pénteken délután haza indultunk és békességbe meg is érkeztünk új otthonunkban. Jó volt Székelyföldön szétnézni egy kicsit, de már vágytunk haza mindannyian. Augusztus 22.-én vasárnap de a cigány gyülekezetben szolgáltam, délután családommal Perecsenbe mentünk ahol a gyülekezet megalakulásának 100. évfordulójára emlékezett. Este itthon voltam és az előírt ige alapján hirdettem Isten igéjét. Egy hét távollét után jól esett a testvérek között lenni és itthon érezni magamat. Hála az Úrnak egyre inkább kezdjük nemcsak megszokni de meg is szeretni új helyünkön. A hét folyamán néhány családot, beteget is meglátogattam, voltak akikkel itthon beszélgettünk és imádkoztunk. Ma augusztus 25.-én délután ifj. Budai Lajos zilahi lp. és kedves felesége Evódia két kisebbik gyermekükkel voltak a vendégeink akikkel jól esett megosztani közös gondjainkat, örömünket, amiért hálát adtunk és könyörögtünk az Úr előtt.

Örültünk az örülőkkel ...

Augusztus 7.-én, vagyis szombaton újabb menyegző volt a krasznai gyülekezetben. A vőlegény, Petkes Károly a krasznai, a menyasszony Bálint Mária a sámsoni gyülekezetből való. Gazdag és áldásos program volt úgy az imaházban mint a vacsora ideje alatt, ami egy perecseni étteremben volt megtartva. Az imaházban az alkalom végén hálát adtam azért a sok tehetséges gyermekért, fiatalért és felnőttért akikkel Isten gyülekezeteinket megáldotta. Azért imádkozom, hogy az Úr őrizze meg őket az elbizakodottságtól, hogy mindazzal amit Tőle kaptak, úgy tudjanak szolgálni, hogy általa Isten neve dicsőíttessék. 

Vasárnap, auguszus 8.-án délelőtt Bálint Pál lp. és az Úr kérésének eleget téve, Kolozsváron szolgáltam, ahova elkísért a helyi férfikar egy része, akik nagyon gyönyörűen szolgáltak. Este itthon voltam és Demjén Attila felavatott temesvári diakónus testvéremmel és régi barátommal szolgáltunk. Az alkalom első felében a táborban megtértek mondták el bizonyságtételüket, ami úgy láttam nagyon jó hatással volt a gyülekezet tagjaira és a jelenlevőkre. Mikor a kezembe kaptam azok névsorát akik bizonyságot fognak tenni megtérésükről, értetlenül néztem az egyik legény nevét a sorban, mivel nem tudtam róla, hogy bármi is történt volna az életében. Felállva elmondta, hogy ő a táborból úgy jött haza ahogy elment, de annyira hatása alá került annak az igének amit hazaindulásunk előtt olvastam, hogy hazaérve elmondta ezt szüleinek, akik előtt megvallotta bűneit és átadta szívét az Úr Jézusnak, kérve Őt, hogy mentse és tartsa meg életét a háborgó tenger hullámai között, ami őt is el akarja nyelni. 

Bódizs Ervin, akinek szívében itthon kelt ki a MAG

Hát nem csodálatos a mi Istenünk és az Ő szava?! De igen! Áldott legyen érte a mi Urunk! Az a vágyam, hogy az Úr tartsa meg őket és úgy minket mint őket késztesse vigyázó és neki tetsző életre, hogy szülők és gyermekek mind ott lehessünk abban az országban, ahol már nem lesz kísértés és bűn. 

Ma reggel, pontosan az egyik olyan családnál voltam akiknek a gyermekük az elmúlt héten tért meg. Mikor együtt imádkoztunk, a szülők azért kértek bocsánatot az Úrtól, hogy nem mindig éltek úgy gyermekük előtt, ahogy kellett és illet volna. Saját tapasztalatból tudom, hogy ez mennyire fontos nekem szülőnek. Azt kértem az Úrtól, hogy áldja meg azon gyermekek és szülők kapcsolatát, akiknek a szívében döntés született az elmúlt héten, hogy úgy a szűkebb mint a nagyobb családban is, botránkozásoktól mentesen megértést, támogatást kapva élhessenek és növekedhessenek az Úr dicsőségére és a mi örömünkre.

Táborozás Élim forrásai és pálmafái mellett

Július 28. - augusztus 4. között több mint 60 fiatallal Tuszán (Krasznától 18 km-re, közel a Berettyó forrásához) táboroztunk. Nagyobb részük Krasznáról jött, de voltak Kémerről, Koltóról, Krasznahorvátról és Zilahról is. A szervezés oroszlánrészét Vincze Vicus a krasznai ifjúság egyik vezetője (civilben üzletvezető) vállalta fel, amiért az Úr jutalmazza meg gazdagon. 

Örömömre szolgált, hogy családommal együtt vehettem részt ezen a táborozási héten. Ezt csak fokozta, hogy ennek a hétnek egy részét kedves szolgatársammal, barátommal Pardi Félix kémeri lelkipásztorral és családjával illetve Dimény Miklós testvérrel és családjával tölthettük, akikkel együtt végeztük az előadásokat és az igei szolgálatokat. 

Minden reggel még az ébresztő előtt találkoztunk a csoportvezetőkkel, akikkel együtt imádkoztunk és beszéltük meg a napi teendőket, tanulságokat A reggeli után a délelőtti alkalmakon közös áhítattal, majd egy sorozattal fojtattuk a Kapcsolatok témájában. Kapcsolatom: Istennel, Magammal, A gyülekezettel, A másik nemmel, Családtagjaimmal, Feletteseimmel és A világgal.

Előadásra készülve énekelünk

Ezek után hét csoportban beszélgetésre került sor az elhangzott előadás illetve téma kapcsán. Ezután sporttevékenységek következtek. 

Ez a pálya a szabadidőben mindig foglalt volt

A finom ebéd után, amit három krasznai ügyes szakács nőtestvér készített el nekünk a beosztott szolgálatos csoport segítségével, további sporttevékenységekre, túrákra került sor. 

Kraszna legügyesebb szakácsai

Ping pong

Fáradt túrázók a hegy illetve a kocsi tetején

A vacsora után minden este evangélizációs alkalmakkal fejeztük be a napot, amit Isten estéről estére gazdagon megáldott. 

Ilyenkor az igeszolgálat előtt a frissen megtértek bizonyságtételét, a szolgáló csoportok részéről jeleneteket, ének és zeneszámokat, stb. hallgathattunk. 

Egyik megtérő (Püsök Bernadett) bizonyságtétele

Minden este voltak személyes vagy csoportos beszélgetések, imádkozások, ahol őszinte bűnbánattal való döntések is történtek, amiért az Úré a dicsőség. (Voltak olyanok is, akik az előadás utáni csoportbeszélgetés alatt tértek meg.) 

Egyik délután a feleségemmel és Pardi Félix testvéremmel meglátogattuk a hozzánk alig 6 km-re levő Hóreb tábort, ahol több kedves az érszőllősi körzethez tartozó testvérrel, rokonnal is találkozhattunk, akik szintén táborozni jöttek erre a gyönyörű vidékre.

"Tábornokok" találkozója a Hóreben

Közben mivel 1.-je I. vasárnap volt hazajöttem Krasznára, ahol az előírt igék alapján szolgáltam. Már este vissza is mentem a táborba. 

Kedd délutánra meghívtuk a Hóreben táborozó fiatalokat hozzánk. Délután az eső ellenére komoly futball meccset vívott egymás ellen a krasznai és az érszőlősi illetve kémeri csapat. Ezután együtt ültünk előbb a vacsorához majd az ige asztalához, amikor Veress Efraim lp. testvérem szolgált Isten igéjéből. Erre az alkalomra többen a kémeri és krasznai fiatalok szülei illetve rokonai és ismerősei közül is feljöttek.

Férfikari szolgálat kedd este

Ügyes zenészeink és csoportvezetőink voltak ezen a héten. A konyhán szolgáló csoportok is szorgalmasan végezték feladatukat. Nem egy alkalommal volt, hogy énekelve mosogattak.

Az ördög irigykedve figyelte ami a táborban történt és volt, hogy megpróbált elkeseríteni bennünket, amit imádkozva az Úr elé tártunk és végül Isten még azokból is jót hozott ki. Az övé a dicsőség ezért is!

Ezeken a napokon Élim forrásai és pálmafái mellett időztünk, ahol minden fáradság ellenére az Úr felüdített bennünket lelkünkben. Kellemes meglepetés volt a hét végén azt hallani több fiataltól is, hogy ők egyáltalán nem vágynak haza és kérték, hogy maradjunk még legalább néhány napot. Ez juttatta eszembe azt az esetet mikor az 5000 megvendégelése után Jézusnak kényszerítenie kellett a tanítványokat, hogy hajóba szállva haza menjenek. Tudom, hogy Jézus tanítványai ma is talékoznak szembe széllel, a tenger háborgásával, amelyek között ugyanakkor számíthatunk Jézus jelenlétére, segítségére és megtartására ha erre igényt tartunk. Kívánom, hogy Isten tartsa meg és nevelje azokat akik most tették meg a lelki élet első lépéseit. Feladatunk bátorítani, segíteni, figyelmeztetni, inteni és vigasztalni őket, hogy velünk együtt mind célba érkezhessenek. Minden áldásért, segítségért amit elsősorban Istentől, aztán  a testvérektől kaptunk, az Úré legyen a hála és a dicsőség!